Elakarok válni! Hangzik fel a mondat, és ez olyan erővel indít el bennünk és az életünkben egy látszólag véget nem érő hurrikánt, amit más nem igen tud okozni. Elváljak vagy ne váljak? Mi a helyes döntés? Ki tud segíteni, hogy megértsem mi zajlik bennem, és mi zajlik a másikban? Galambosné Varjú Blanka, családterapeuta válaszolt kérdéseinkre, hogy megtudjuk miért válunk, ki okolható és milyen következményekkel jár a válás!
A válás az egyetlen olyan mérkőzés, amely nem játék. Szerencsés esetben egy szülő sem akarja, hogy a gyerekei részt vegyenek benne. A válófelek új esélyt szeretnének a boldogságra. Habár az újrakezdés egyedül rendkívül nehéz, mégis a legtöbb emberben ott él a remény, hogy most talán jobb lehet! A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az minden év, januárjában adják be legtöbben a válókeresetet. Hogy miért? Ennek számtalan oka lehet. Lehet, hogy elfáradtunk, kiégtünk és már otthon, kimondva-kimondatlanul is, de nem vagyunk boldogok. Hazamenni úgy, hogy csak a gyerek vagy gyerekek kötnek össze minket, de semmi közöst és szépet nem találok már a páromban, ez borzasztó érzés! A legtöbb válással végződő konfliktus megoldható lenne, ha a felek megbeszélnék a konfliktusaikat.
– Manapság a házasságok több, mint fele válással végződik. Miért válunk?
“Több oka lehet. Egyik oka, hogy 2019-et írunk. Ha elmegyünk venni egy mosógépet, azt mondják, maximum öt év rá a garancia. Ha elmegyünk venni egy telefont, ugye három év körüli időt mondanak, hogy ki kell dobni, és venni kell egy másikat. Észre se vesszük, – de ez hat ránk – meg se próbáljuk megjavítani! A műszaki életben vannak olyan eszközök, amikre már nincs is szerelő, tehát nem javítható. Ez áttevődik a párkapcsolatra. Nem érezzük jól magunkat, sok a vita, veszekedés, akkor megyünk külön és a másikkal jobb lesz. Ez egy társadalmi hatás az én szememben. Ez az egész életünkben visszaköszön, hogy ami elromlik, azt nem javítjuk meg. A másik, ha sokszori próbálkozás után azt érzik, hogy így kibírhatatlan az élet és e mögött lehet, hogy valós össze nem illés van. Lehet az, hogy tényleg kiderül, hogy a nagy szerelemben, a rózsaszín ködben jött a házasság, semmi sem volt baj, aztán kiderült, hogy nincs egyetlen egy olyan terület sem, ami közös. Az egyik művészi filmet szeret nézni, a másik focit. Az egyik kirándulni szeret, a másik sétálni és kirakatot nézni. Az egyik imádja az állatokat, a másik rosszul van tőle! Azért hozok ilyen szélsőséges példákat, hogy amikor nincsenek közös pontok, és amikor kiderül, hogy azon kívül, hogy szerelmes voltam, semmiben nem illünk össze. Itt csak az a kérdés, ha vártak volna a házassággal, kiderült volna, túl hamar volt az elköteleződés, még nem ismerték meg mélységben egymást. Ezért nagyon érdekes, mikor első évben megszületik a kisbaba, akkor nagyon gyakori a válás. Ha ezt túl élik, akkor a következő pont hét év múlva lesz, amikor már kiderülnek az azonosságon túl a különbözőségek és lehet, hogy szét feszítik a kapcsolatot. A gyerekszületést követően a másik legnagyobb válási időszak, amikor kirepülnek a gyerekek és rájönnek, hogy nincs semmi közük egymáshoz. Lehet egy étel van talán, ami mind a kettőnek ízlik.” 
– A nők azok, akik kislány koruk óta a mesebeli hercegről és a csodás házasságról álmodoznak. Akkor miért a nők kezdeményezik leggyakrabban a válást?
“Nagyobb a nőnek a függetlensége, és anyagilag bizonyos képzettségen fölül, semmivel sincsenek már kiszolgáltatottabb helyzetben. Nincs olyan jövedelmi különbség vagy nincs az, hogy a nő otthon van, viszi a háztartást és a férfi meg hazaadja a pénzt, ő a családfő, a család eltartója. Ez egy objektív tény, hogy a nők egyenrangúbbak lettek a munkaerőpiacon, és ugyan úgy lehet multi cégnél komoly vezetőbeosztásban egy nő, mint egy férfi. Nyilván, ha megvan az anyagi biztonságom, megfelelő mögöttes háttérrel, a nőnek nincs mitől félnie, hogy nem fog boldogulni az életben egyedül.”
– Mennyire oszthatja meg a szülő a házasságban élő gyerekévek az érzelmi állapotát és a gyerek milyen mértékben avatkozhat bele a válásba?
“Nekem, most eszembe jut anyósom, aki egy egyszerű parasztasszony volt. Amikor összeházasodtunk, azt mondta, hogy “Kisfiam, te szakítottad ezt a virágot, most már neked kell szagolni! Ennek a háznak a küszöbét a feleséged nélkül, át nem lépheted!”. A másik típusú szülő, aki ilyenkor azt mondja, hogy “Kisfia, ha nagyon rossz, akkor gyere haza, én mindig meghallgatlak, én mindig megértelek!” Van egyszer már, hogy eleve a szülő fölkínálja a segítséget, ha valami nem tetszene. Azt mondom, hogy egy szülőnek mindent elmondhatok, amit a párommal már megbeszéltem. Amit nem, abból semmi nem tartozik a szülőre! Előbb a párommal beszéljem meg, mert igazán soha nem a szülő fog segíteni! Sok esetben a szülő megakarja tartani, benne akar maradni a szülő szerepben. Ugye, a férfinek el kell hagyni az anyját, és át kell tevődnie, hogy minden hétköznapi apró dolgot a feleségével oszt meg. A nagy dolgokat persze, hogy megosztja a szüleivel. Elé kell helyezni a feleséget az anyának. Rengeteg férfinek nem megy, ugyanis önként anya még nem született erre a földre, aki ebbe beleegyezett. Ez a férfinak egy nagy harca. Egy másik csapda helyzet, amikor azt mondja a fiú anyukája, hogy a menyem lesz az én jó kis barátnőm! Az Istennek nem jön össze ez a barátnőség, ami azt jelentené, hogy az anyuka a tapasztaltabb, ő megmondaná, hogy mivel kell fürdetni, pelenkázni, etetni. Máris jön, hogy én felneveltem három gyereket, nektek ez az első, azt hiszitek, ti tudtok mindent! Ugye?! Ne akarjon a barátnője lenni a menyének az anyós, de legyen neki támasza és soha ne hallgassa meg a fiára a panaszokat. Van, amikor túl szoros az anya-lánya kapcsolat. Sokszor hallani ilyen nyilatkozatot a tévében, újságban, hogy az anyám a barátnőm, amire azt mondom, hogy ez elég nagy baj! Ez tizenéves fiatalnak lehet az anyja egy nagyon fontos bizalmasa, de barátnője legyen egy kortárs! Amikor ebbe a barátnői kapcsolatba belerondít egy pasi, mert elvárja, hogy vele ossza meg most már a hétköznapi örömöket, bánatokat a felesége, de ehelyett azt kapja, hogy “hát fiam, mondta a lányom, hogy…”, az egy olyan belső feszültséget eredményez azonnal, hogy benne nem bízik a párja, felesége! A férfinek a szabadság és a bizalom a legfontosabb, amelyet ezek nagyon megnehezítik utána a párkapcsolat jó működését. A szülők szeretetből, jó szándékból szólnak a gyermekeik életébe, de ismert az a mondás, hogy a pokol tornácához vezető út is jó szándékkal van kikövezve!”
– Helyes-e az a javaslat, hogy ne a gyerek előtt veszekedjünk?
“A gyerek előtt ne veszekedjünk! Egymást kölcsönös ne minősítsük le. A gyerek előtt vitatkozni, az egy nagyon egészséges dolog. Hogy a gyerek megélje azt, hogy a felnőtteknek különböző a véleménye és azon vitatkoznak, esetleg emeltebb hangon is, de egymást kölcsönösen tiszteletben tartva és soha nem egymást bántva! A veszekedés abból áll, hogy én milyen érveket hozok fel, és már nem is hallom a másik véleményét. A vita azt jelenti, hogy beengedem, amit a másik fél mond és normálisan reagálok rá. Ha az utóbbit látja a gyerek, az ajándék! Nem hiszek abban, hogy egy házasságban csak nyugodt napok vannak. Megélheti az egyik, hogy a másik most nagyon fáradt, nincs kedve, mert az élet erről szól. Az életszerű dolgoktól nem kell megkímélni, a veszekedés viszont árt, az méreg a gyereknek!”
– Hogyan érdemes bejelenteni a válást a különböző korú gyerekeknek?
“Közös szabály, hogy minél kisebb a gyerek, annál fontosabb benne tudatosítani, hogy nem tudunk együtt élni, apa és anya már nem szereti egymást, de téged mind a ketten szeretünk! És ezt mind a kettőnek nagyon fontos, hogy megerősítsék a gyerekben az iránta érzett szeretetet! Amikor egy iskolában válás van az egyik osztálytársnál, a többiek rémülten elkezdik figyelni, hogy mikor fogják nálunk is bejelenteni, hogy elválnak. A legfontosabb szabály, hogy a gyerekeket meg kell erősíteni abban, hogy szabadon szerethetik a szüleiket és ezt komolyan kell venni! A válásnál akkor van igazi trauma, amikor minden ok nélkül egyszerűen az egyik fél nem engedi a másik félnek a kapcsolattartást a gyerekkel. Ugyanis a gyerek nem azt éli meg, hogy a szülővel van baj, hanem azt, hogy biztos én vagyok a rossz! A gyereknek minden esetben megjelenik a bűntudata. Egy esetben garantáltan tönkre megy a gyerek, ha bármelyik szülő nem tud abból kilépni, hogy mindennek a másik fél az oka és a gyereknek az indulatai rátevődnek a másik félre, megmérgezi a kapcsolatot és nem tud egészségesen fejlődni a másik féllel a kapcsolat. Jobb lenne, ha a szülők emlékeznének arra, hogy miért ment hozzá feleségül, a másik meg miért vette nőül!”
– Mit tehetünk, ha a gyerek kerüli a válásról a témát és nem akar beszélni a szüleivel erről!
“A gyerek hamarabb érzi, hogy a szülei között nincs minden rendben, mint ahogy azt a felnőttek gondolják. Mindenképp meg kell beszélni a gyerekkel a válást! A gyerek látja, ha nincs intimitás, nem adnak puszit egymásnak, nem ölelik meg egymást, megváltozik a testi és a verbális kommunikáció, és mindezt a gyerek is látja. A gyereknek ki kell mondani, hogy anya és apa nem szereti egymást, de téged szeretnek és nem hagyunk el! A szülőknek nagyon fontos tudatosítani, hogy az anya nem tud szeretni az apa hely és az apa sem tud szeretni az anya helyett! A válás mindig megviseli a gyereket, nagyon sokszor depressziós, viselkedészavaros lesz. Ez nagyon gyakran társul iskolai magatartásbeli problémával, tanulásbeli problémával, Úgy elválni, hogy a gyereket ne viselje meg, nem lehet! Olyan nincs, hogy nem változik a kapcsolat. Ha az van, hogy egyik héten az anyánál, a másik héten az apánál van a gyerek közös gyerekfelügyelettel. Odáig is eljutnak sok esetben a különböző szabályok is megzavarják a gyereket, mert teljesen más, mikor együtt vannak a szülők. Ott is lehetnek különböző gyereknevelési elvek, de igazán harmonikusan nagyon nehéz felnevelni külön a gyereket. Itt még rendkívüli szerepe van a nagyszülőknek. Ha ők kibírják, hogy a másik félről nem beszélnek a gyereknek, hanem marad változatlan az unoka-nagyszülő kapcsolat, akkor ez sokat tud segíteni. Ellenkező esetben nagyon sokat tud rontani ez a helyzet és a végén a nagyszülőt se látja az unoka.”
– Nem túl nagy elvárás, hogy a padlóra került szülő, minden esetben csak a gyerek érdekét nézze?
“Úgy gondolom, hogy nem én vagyok fontos váláskor, hanem a gyerek. Neki életet adtam, ezért felelős vagyok, amíg él. Nem írhatja felül az apa/anya iránti érzéseimet az, hogy hogyan engedem a kapcsolattartást. Van kivétel természetesen. Ha bűnöző, alkoholizáló életet élő szülőről van szó, akkor azonnal nem érvényesek ezek a szabályok, sőt erre találták ki a felügyelt kapcsolattartást. Ezek persze szélsőséges helyzetek. A legfontosabb, hogy egészségesen fejlődjön a gyerek. A gyerek egészséges fejlődése egy szülővel töredékében valósulhat meg, mint két szülővel, ugyanis egyik oldalról, hogy én szenvedek, mert elhagytak, ez az egyik része a történetnek. A gyerekemet is elhagyták, ő is szenved. Az más kérdés, hogy ez egy emberfeletti próbatétel az elhagyott félnek, ha ilyen helyzetbe került! Hogy velem ki törődik? Én! Menjek el pszichológushoz, dolgozzam föl a válásomat, tegyem helyre magam, mert még jobban megbetegítjük a gyereket. Ha válnak a szülők, bizony a gyerek is hozza a tüneteket.”
– Sokszor az anya beleragad a mártír szerepbe a válás után. Mennyire egészséges ez a gyerekre nézve?
“A mártír szülő sohasem tud optimálisan jó szülő lenni. Tökéletes szülő nincs, csak elég jó szülő. Ezzel egy katasztrofális mintát ad át a gyereknek, hogy én nem vagyok fontos. Tehát, azáltal, hogy elmondom majd tizennyolc éves korában, hogy miattad föláldoztam az egész életem, miattad nem mentem el színházba, élje a maga teljes értékű életét! Semmiképpen ne adjam fel a személyes boldogságomat! Ne meneküljek csak az anya szerepbe.”
Hogyan beszéljünk a volt házastársunkról az új párunknak?
“Ha a felek fontosnak tartják, hogy tudják, a másik miért vált el, akkor igen, de semmiképp ne egy ördögöt fessünk róla! Hanem azt mondjuk, mikor megismerkedtünk, akkor így működött a kapcsolat, később nem tudtunk egymásra figyelni és egyszer csak az vettük észre, hogy már semmi közünk egymáshoz. Ha nekem az új páromnak a megismerkedéskor az a fő témája, hogy lehúzzam a vizes lepedőt az exemről, akkor ez lesz az ő sorsa is, ha az udvarlásból még nem lesz több. Valahol, magamat kell talán megtisztelni, hogy akivel leéltem x évet, arról normálisan beszélek. Lehet az, hogy “amikor megtudtam, hogy szeretője van egy világ omlott bennem össze és hiába akart visszajönni hozzám, nem tudtam elfogadni. És ezt neked is mondom, ezt neked is mondom, hogy hűséges típus vagyok, és ha neked egy alkalmi kaland is jön az életedbe, én nem fogok veled tovább tudni élni, bármennyire szeretlek!” Ezen a szinten fontos, hogy elmondjuk, mi volt a váló ok.”
– Hogyan kezeljük a válás utáni konfliktusainkat az ex feleséggel, vagy az ex férjjel?
“Először is tegyünk komoly energiát abba, hogy dolgozzuk fel a veszteségünket, hogy csökkenteni tudjuk a másik iránti indulatunkat, gyűlöletig menő érzéseinket. Saját magam gyógyítás az egyik legfontosabb. Meg kell fogalmazni, hogy a gyerek jelenlétében kulturáltan viselkedünk, nincs több cirkusz, nincs több veszekedés. Ha kell akkor majd találkozunk kettesben, ha valamiben nem tudunk egyetérteni. A gyerek felé negatívat nem közvetítek. Valahogy vissza kell fogni, hogy a környezetemben ne csak erről beszéljek, hogy ki volt a hibás a kapcsolatban és ki/mi miatt váltunk el. Nem fáj jobban, ha egy agresszív állat vagyok, mintha csöndben mondom, hogy szeretnélek minél ritkábban látni!”
– Mit tegyünk, ha a gyerekünk elutasítja, vagy utálja az új párunkat?
“Sok kapcsolat szétment már, hogy nem tudta a gyerek elfogadni, és erőszakkal pedig nem akarták. Úgy gondolom, hogy türelem kell, attól függ, hogy mennyi idő telt el a válástól és milyen korú a gyerek. Lehet, hogy féltékeny arra, hogy anya vagy apa nem őt fogja majd szeretni. Addig nem kell a gyereket terhelni az új kapcsolattal, amíg én magam nem tudtam eldönteni, hogy ez komoly. Még attól jöhet bármi! Bemutatkozásnál el kell mondani, hogy nem akarok az apukád lenni, vagy nem akarok az anyukád lenni, ezt tudatosítani kell a gyerekben. Mondjuk el, hogy szeretnénk, ha jó kapcsolat lenne közöttünk. Ha a gyerek kér valami segítséget, az egy másik történet, de ne törjek se az anya, se az apa helyére! Nem erőszakosan érdemes megkeresni azt a területet, ami a gyereket érdekli és azon keresztül közeledni hozzá!”
*A teljes interjút megtekinthetik a későbbiekben a Körös-Sárrét Televízió csatornáját!
Írta és összeállította: Lingurár Tímea