A család miatt gyakran a saját boldogságunkat is feladjuk, mégis a legtöbben mind arra vágyunk, hogy boldog, egészséges családban éljünk! Ha ez az álom valóra válik és sikerül saját családot 15alapítanunk, utána egy életen át azért fogunk dolgozni, hogy olyan legyen a családunk, ahol mindig hazavárnak minket és jó érzéssel tölt el, hogy hazamegyünk! Jó esetben ez így is történik. De vannak élethelyzetek, amik az egész család életét tönkre tehetik.
Mit jelent az Ön számára az, hogy család? Van-e bármilyen rejtett tartalma, ha meghallja ezt a szót? Mit érez akkor, amikor Önt a családjáról, a családon belüli helyéről, viszonyairól kérdezik? Egyáltalán boldog?
- A család az a legkisebb természetes egység, amely részben törvényesített keretben, részben a hétköznapokat tekintve együtt él. Hivatalosan azt tekintjük családnak, ahol házasságot kötöttek, és a házasságban születtek gyermekek. A valóságban család az is, amikor csak együtt élnek törvényesített életkapcsolatban, vagy csak együtt élnek nem törvényesített életkapcsolatban. Most már azt is családnak tekintjük, hogy ha nem élnek együtt a felek, például egyik az egyik házban, a másik a másikban, de valahol közösen élik az életüket, az anyagiak közösek, közösen nevelik a gyerekeket. Ezekre a családokra jellemző, hogy válás után már nem költöznek össze, hanem külön maradnak. Rendkívül színes a paletta. Vannak a klasszikus családok, amelyben van egy anya, egy apa és a gyerekek. Számomra nagyon fontos, hogy vannak nagyszülők, ha megélték. A másik családtípus a mozaik család. „Az én gyerekem meg a te gyereked, veri a mi gyerekünket” – tehát, válás után vagy mindkét fél viszi az új házasságba a gyerekeket, vagy csak az egyik fél. A gyakoribb, hogy csak az egyik fél. Napjainkban rendkívül sok az egyszülős család. Anya gyerekével, és apa gyerekével. Egyre több feminin személyiségű férfi van a társadalmunkban, és ezek az anyaszívű apák, nagyon sokszor alkalmasabbak válás után a gyereknevelésre, mint az anya.
Minden család másképp éli meg a hétköznapokat. Egy igazán jó család szimbiózisban él egymással. A viselkedésünk családon belül is árulkodik személyiségünkről. Miként határozhatóak meg a viselkedési formák a családon belül?
- Vannak olyan családok, amelyek az érzéseket nem tudják kifejezni. Gyakorlatilag utasításokból áll a család élete, szigorú szabályok mentén, rend, fegyelem uralkodik a családban. Megvan, hogy hánykor kell fürdeni. Nem előtte öt perccel, nem utána öt perccel, tehát mindennek megvan a rendje. Itt hiányzik az intimitás, a beszélgetés, az érzelmek kifejezése. Ez az egyik véglet. A másik véglet, amit összemosott családoknak hívunk, amelyben nem lehet tudni, hogy ki kicsoda. Ez azt jelenti, hogy valamelyik szülő a gyerekkel koalícióra lép. Például az anya a fiú vagy lánygyerekkel, vagy mindkettővel megtárgyalja, hogy az apa ilyen vagy olyan. Ez kire tartozik? Kizárólag az apára, a párra. Nem az apával beszélem meg a gondokat, hanem bevonom a gyereket, és ekkor már nincsenek határok a családban. Ki kicsoda a családban? Ezt már nem lehet tudni. Ez nagyon sok kamaszkori, serdülőkori személyiségzavarnak a forrása, hogy a gyerek nem tanul meg gyerek lenni, hanem belekerül egy felnőtt szerepbe. Ez különösen éles az elvált szülőknél. Válás után, kutya kötelessége annak a szülőnek, aki együtt él a gyerekkel – aki a szülői felügyeleti jogot birtokolja – minden szülői értéket tudatosítani a gyerekben.
Aki a nadrágot viseli, az az úr a háznál? Esetleg, aki a több pénzt viszi haza? Ki a döntéshozó? Kit tartunk családfőnek, egyáltalán ki legyen a családfő?
- Valamikor, száz évvel ezelőtt teljesen egyértelmű volt, hogy a férfi a családfő. A paraszti családokban természetes volt, hogy a férfi megveri a nőt, az nem számított bántalmazásnak; a férj tegezte a feleséget; a nő magázta a férjét. Napjainkra ez a fajta egyensúlytalanság megszűnt, viszont a munkaerőpiac új szabályokat ír elő. Az, hogy ki a családfő, tulajdonképpen az, hogy ha valaki mond valamit a családban, akkor ahhoz igazodik a család többi tagja. Jellemzően ma is még a férfiak a családfők. Lehet, hogy a férfi kevesebb pénzt visz haza, de a szerepek döntik el, hogy ki a családfő. Ma azt mondanám, hogy nem függvénye, hogy ki viszi haza a több pénzt, ez egyfajta rivalizációba szokott torkolni férfi és nő között. Ne ettől függjön, hogy ki mennyi pénzt visz haza, és a saját megbecsülésem se ezen múljon.
A legtöbb vita gyakran valamilyen jelentéktelen dologból robban ki. Elfogy a WC papír, vagy éppen sótlan lett a leves és nem ízlik a családnak. Hogyan tudjuk a vitáinkat, a bennünk rejlő indulatokat, a munkából, az iskolából hozott stresszt kezelni a családban?
- Ha a családban nincsenek egészséges viták, az egy olyan család, amelynél csak idő kérdése, hogy súlyos problémák kerülnek felszínre. A családban nagyon fontos, hogy olyan légkör legyen, ahol bármiről, bármikor lehet őszintén beszélni. Mindig el kell ismerni a másik félnek a teljesítményét. Nem gondolatban, hanem szóban, és kimondani a másik oldalról az érzéseket. Az-az egészséges család, az-az egészséges kommunikáció, ahol tudok a saját érzéseimről beszélni, képes vagyok meghallgatni a másiknak az érzéseit. Bármit meg lehet beszélni, nincs olyan, hogy ne lehessen megbeszélni egy problémát. Semmire nem megyünk se a rejtett agresszióval, se a nyílt agresszióval. Alapszabály, agresszió agressziót szül!
Mikor tekintünk egy családot normálisnak? Egyáltalán mi a normális? Ha normális családban nevelkedünk, lelkileg egészségesek leszünk?
- A normális család az egészséges család. Az egészséges családban kimutatják az érzéseket, az egészséges családban meg lehet beszélni, bármi történjen. Teherbe eshet a lány, és elmondhatja az apjának meg az anyjának, és nem fogják laposra verni érte. Tehát, bármilyen problémáról lehet beszélni nyíltan, megvannak világosan azok a dolgok, amelyek mindenkire tartoznak a családon belül, mint például, hogy milyen anyagi helyzetben van a család. Ismerjék egymást, és egymás problémáit, de nagyon vigyázva, mert a gyerekem nem a barátom és nem a barátnőm! A gyerekem soha ne legyen a barátom! Mindig én vagyok a szülő, és ő a gyerek, a felelősség az enyém. Ettől még lehet egy meleg, elfogadó, megengedő légkör, amihez hozzátartozik, hogy mindenki megtegye, amire képes.
A leggyakoribb problémák a család életében azok a normatív változások, amelyek az úgynevezett családi életciklusokkal együtt állnak be. Ilyen az udvarlás, a házasság, az első gyermek születése, és így tovább. A családi életciklusban ez által krízisek jönnek létre. Mégis, milyen családi krízisek ezek?
- A család ott kezdődik, ahol két fiatal megismeri egymást, és elköteleződnek kölcsönösen, hogy összeházasodnak. Ekkor mind a ketten kilépnek az úgynevezett származási családjukból. Ez az első krízis, mert nagyon sokszor a szülő nem tudja a felnőtt gyerekét elengedni, hanem mindenféle trükkel megpróbál az életükben részt venni. A következő krízis, amikor a párból család lesz, és a gyermek megszületik. Nagyon sok válás az első gyerek megszületésénél kezdődik. Krízis az is, amikor a gyerek iskolába megy. A két család különböző nevelési elve miatt robban ki feszültség. Megérkezünk a kamaszkorba, ami egy újabb családi krízis, mert a kamasz leválik a családról. Ugyan olyan krízis az is, amikor megjelenik az első hölgy vagy úr a gyerekünk életében.
A családterápia az 1950-es években született meg Amerikában. Családterápiának azokat a kezelési eljárásokat nevezzük, amelyek elsődleges célja a család egészének kedvező irányú befolyásolása. Mi a családterapeuta szerepe?
- Egy családterapeutánk az a szerepe, hogy segítsen megláttatni a családdal, hogy mi a probléma. Ők jöjjenek rá arra, hogy mitől betegedett meg a család, tehát a családterapeuta nem az egyes családtagokkal foglalkozik, hanem a családot, mint rendszert kezeli, és azt nézi, hogy hol működik hibásan a rendszer.
Minden olyan családi vagy egyéni probléma esetén indokolt lehet a segítségkérés, amiről már úgy gondoljuk, nem tudjuk egyedül megoldani, és egy kívülálló szakember tanácsára van szükségünk. Kinek és miért jó a családterápia? Van-e létjogosultsága most a családterápiának?
- A családterápia egy új lehetőség. Rengeteg válás megelőzhető vele, ha időben mennek a párok. Akkor mennek időben, ha az egyik fél még nem köteleződött el a válás mellett, és ha mind a két fél akarja a változást. A mai felnőtteknek, családoknak ez ma egy plusz lehetőség. Mielőtt elmérgesednek a viszonyok, mielőtt azt érzi egy család, hogy állandóan cirkusz van, akkor lehet elég csak kétszer leülni, és már rendeződik is a viszony. Egy férfi akkor köteleződik el, amikor megkéri a lányt, a nő akkor köteleződik el, amikor kimondja az anyakönyvvezető vagy a pap előtt az igent. És, ha nincs elköteleződés, akkor valami hiány van mind a kettőben. Nincs biztonság. Lélektanilag kell annak a nőnek tudni, hogy egy életre kellek annak a férfinek, és a férfinek is tudnia kell, hogy igen, ez a nő elköteleződik mellettem! Nem majd meglátjuk, meg kipróbáljuk, hanem így, ahogy van, úgy fogadom el. A mai családi krízisek nagyon viselik a fogyasztói társadalom lenyomatát. Ha elromlik, kidobjuk. Ugyan ezt csináljuk a kapcsolatainkkal és nem is próbáljuk megjavítani. Ha nem értjük meg, hogy mitől ment tönkre a kapcsolatunk és mi az én részem benne, ami miatt nem működött, akkor sorsszerűen ugyan olyat fogok kiválasztani. Amilyen az én személyi érettségem, ugyan olyan személyiségű társat fogok választani.
A teljes interjút megtekinthetik a Körös- Sárrét Televízió csatornáján.